Hagyományőrzés és a történelem újrajátszása 1945-1975-ig

Checkpoint Charlie

A vietnámi háborús tomahawk sztori

2021. január 30. - CheckpointCharlie88

A vietnámi háborúban sok új és érdekes fegyver megjelent, viszont ugyanúgy használták a régi, antik eszközöket is. Voltak itt I. és II. világháborús cuccok, viktória korabeli puskák, de még törzsi íjak és sok más is. Ami még ezektől is érdekesebb, az az amerikaiak oldalán rendszerbe került tomahawk és annak a története. Most ezt az egyszerű és hatékony eszközt fogom bemutatni.  tomahawk_zoldsapkas_kesz.jpg

Zöldsapkások és a tomahawk

Az ősök:

Ahhoz, hogy megismerjük a "nam tomit" ki kell térni az ősökre is.
A telepesek megjelenése előtt az indián törzsek fő fegyvere közelharcra a buzogány volt. Ez az eszköz eléggé egyszerű volt, a nyelet fából készítették és a feje gömb alakban végződött, amibe néha kovakövet vagy csontot illesztettek.

h22021-l198725759.jpgEgy ősi népnevelő

Viszont ahogy megjelentek az európai telepesek, a velük cserélt fémpengék váltották fel a köveket és a csontokat, a nyelek tollakkal és faragásokkal történő díszítése megmaradt. Körülbelül innentől nevezhetjük nevén a tomahawkot. A szó az Algonkin nyelvcsaládhoz tartozó Pohatan törzs nyelvéből eredő tamahak angolosított változata, amelynek a jelentése: "vágó szerszám", vagy "hasításra". Eredetileg a buzogányokat hívták így, de az európaiak idővel minden indián ütőfegyverre ezt használták. Elég gyorsan elterjedt az indián törzsek között, és szerszámként is megállta a helyét. Persze az indiánok mesteri szintre emelték a használatát, és ezt hamarosan a telepesek is megtapasztalhatták.

Egy angol, bizonyos Thomas Anburey 1777-ben a következőket jegyezte fel:

Az indiánok végzetes pontossággal hajítják a tomahawkjukat a menekülő ellenség után, akit a fején vagy a hátán ért találat biztosan leterít.

Ez szerintem mindent elmond, hogy milyen hatásos "eszköz" is volt a tomi. :)

De ugorjunk egy kicsit...

Fontos megemlíteni, hogy a tomahawkot nem csak az indiánok használták, hanem a telepesek is, és az Amerikát gyarmatosító nemzetek katonái is. Főként az angolok, a franciák és később az amerikaiak is. Most kicsit hanyagolnám a kifejezetten indián vs. telepesek és egyéb kisebb háborúkat, inkább az 1756-1763-ig vívott hétéves háborúra térnék ki, és azon belül is a gyarmati harcokra. Akkoriban volt egy ember, Robert Rogers őrnagy, aki mondhatjuk, hogy egy igazi faszagyerek volt. Ő a britek oldalán 1756-ban irreguláris századokat szervezett önkéntesekből, hogy a francia és a velük szövetséges indián törzsek ellen harcoljanak. És, hogy milyen néven is ismerjük Rogers egységeit? Hát elég csak annyit írnom, hogy Rangerek. A Ranger szó jelentését úgy lehetne a legegyszerűbben leírni, hogy erdőjáró/vadőr, olyan aki ismeri a vidék minden részét és szakértője a vadászatnak, túlélésnek és a nyomkövetésnek, kb. mint Chuck Norris az erdő harcosából, csak ők nem tudták puszta kézzel megfogni az akkor még nem is létező motoros láncfűrészt, de azért kemények voltak.

robertrogers.jpgRogers őrnagy portréja masszív beállással és háttér indiánokkal.

Rogers nem szarozott, fogalmazzunk úgy, hogy ő és az emberei voltak az első gerillák és LRRP-sek is egyben. Az indiánok módszereit alkalmazva rajtaütésszerűen megtámadták a bagettesek utánpótlásait, táborait és - tömören - megskalpoltak minden nem angolul beszélő egyént. De még mielőtt azt hinnétek, hogy Rogers ilyen vadállat ember volt, meg kell említenem, hogy könyvet és drámát is írt, és persze lefektette a ma is létező US Army Rangers alapjait, plusz valószínűleg kém is volt és alkesz! Micsoda életút ez, nem?
6f027a8a30b5d049561cb7a04ec22b4c.jpg

Rogers őrnagy akarata érvényesítése közben.

Na de ennyi kiegészítés után térjünk vissza a régi tomahawkokra. Rogers által létrehozott ranger századok katonáinak szinte alapfelszerelése volt a tomi, és ezt nagyon is szerették kihasználni. Az egyszerű érdekérvényesítés mellett használták még sűrűn benőtt területeken való átjutásra, táborhelyek kialakítására, vadak elejtésére és persze önvédelemre is.rogers_rangers_u_s_army_center_of_military_history.jpg

Rogers rangerei teljes felszerelésben és a tomahawkok.

Klasszik tomi:
Az ebben az időben használt tomahawkokra mondhatjuk azt, hogy ezek voltak a klasszikus kialakításúak. Nem voltak túlbonyolítva: Egy hengeres és egyenes fanyél (ebben különbözik a baltától), kitüremkedő fokkal, amely általában nem volt hegyes, hanem inkább kalapácsszerű, de volt, hogy még ez sem volt rajta kialakítva (pl: angol vagy francia "trade" tomik). Persze több alváltozata is létezett, de az egyik legismertebb még a pipe (pipa) tomahawk. Ennek a vágóél ellentétes oldalán egy pipafej található, a nyélben pedig egy furat, amely lehetővé teszi a dohány (és egyéb hallucinogén anyagok) elszívását, értsd békepipa.
axes-tomahawks_99667_original.jpg

 nagy a család..

A hétéves háború után persze nem tűnt csak úgy el kedvenc eszközünk. Végigharcolta az 1775-1783-ig tartó amerikai függetlenségi háborút (itt is feltűnt Rogers őrnagy, de nem rangerként, és kevés vizet zavart), az 1812-es brit-amerikai háborút, az amerikai polgárháborút, és persze utána újra az indiánok elleni demokrácia érvényesítésében is használataos volt. Meg merem kockáztatni, hogy fel-fel tűnt más háborúkban is, amikben mondjuk az amerikaiak nem vettek részt, de ezt ne vegyük 100%-ra. Egyéni felszerelésként valószínűleg feltűnt az I. és a II. világháborúban is, a koreai háborúról sajnos nincs infóm.

És akkor ugorjunk egy nagyot!

Vietnam War Tomahawk:

peter_lagana.jpgRepül a tomi, ki tudja hol áll meg, LaGana prezentál.

A 60-as években feltűnt egy Peter LaGana nevű fazon, aki nagy rajongója és egyben hagyományőrzője volt az indián kultúrának és tárgyainak, mellesleg Mohawk vér is csörgedezett benne, tiszta utolsó mohikán. LaGana 2. világháborús tengerészgyalogos veteránként (és közelharcoktatóként) megtapasztalta, hogy milyen fontos is az ha a katonánál azért még van egy népnevelő ha már kifogyott a lőszerből, vagy a fegyvere beadta a kulcsot. Beugrott neki, hogy réges-régen (a messzi-messzi galaxisban) volt egy tomahawk nevű eszköz és milyen jó is volt az minden vidám dologra. Szóval fogta és elkezdett átalakítani, fejleszteni egy könnyen és gyorsan használható praktikus fegyvert. Ezeket bemutatta ismerőseinek és küldött is párat hozzáértő fazonoknak, ilyen volt Robert H. Fennell is.

A sereg válaszol....vagy nem?

Ahogy a vietnámi háború elkezdett fokozódni, 1965 telén Robert H. Fennell aktív szolgálatban lévő őrmester levelet küldött az Army Incentive Awards Board-nak (Hadsereg Ösztöndíj Testülete), az "új fegyverről", amely szerinte fasza kis cucc és amivel nap mint nap edz. A beszámoló felkeltette a hadsereg figyelmét és gyorsan üzentek is LaGana-nak, hogy mutassa be a pentagon tisztjeinek az eszközét. Nem kellett neki kétszer mondani, prezentálta a tomahawk hatékonyságát és mindenféle mesteri fogást, de sajnos ez nem győzte meg a tiszteket és udvariasan elutasították, persze Peter nem csüggedt és folytatta tovább munkáját. Fogta és 1966-ban megalapította az American Tomahawk Company-t, amelyen keresztül bemutatta a megújított tomahawkját. Az év áprilisától kezdte el értékesíteni privát használatra a tomit, és mivel tudta, hogy kiknek kellene igazán bemutatni a fegyvert, küldött egy pár példányt a hadsereg különleges erőinek kiképző központjába, Fort Bragg-be, ahol a zöldsapkások is voltak (és vannak a mai napig más egységekkel együtt). 1966 szeptemberében a csomag landolt is egy bizonyos A.E. Milloy ezredes asztalán, amit ő elolvasva és megvizsgálva gyorsan továbbított is Combat Developments Command Special Warfare Agency-nek (Hadfelkészítő Parancsnokság és Különleges Hadműveleti Ügynökség). Sajnos innentől nem tiszta, hogy mi is történt pontosan, mivel a beszámolók sem térnek ki erre. Lehet, hogy nem jutott tovább a cucc a katonai bürokráciától a végfelhasználókhoz, de az is lehet, hogy minden rendben ment csak őket se érdekelte igazán az eszköz. Vagy megbeszélték LaGanával, hogy benne vannak a dologban, de a többit elintézzük okosban és nem beszélünk róla.

peterlagana2.jpg

A mester és a gyűjteménye

Ha ők nem, akkor mások!

Nagyjából a különleges erőknek elküldött anyagokkal egyidőben érkezett Peterhez a tengerészgyalogság levele, amelyben azt kérték, hogy részletesebben mutassa be nekik a tomahawkot. LaGana megörült az üzenetnek, és mivel ő is anno tengerészgyalogos volt, így még izgatottabb lett, hogy hátha azt a fegyvernemet érdekli a tomi, amiben ő is olyan büszkén szolgált.  1966 október 6-án Quantico-ban demonstrálta is a tomahawk képességeit, amit kitörő örömmel fogadtak a srácok. Olyan jól sikerült a bemutató, hogy az összes résztvevő (mind a 18 fő) vásárolt is tőle. A kezdeti lelkesedést sajnos itt is csalódás követte, mert hosszabb távon az usmc-t se érdekelt az eszköz, konkrétan úgy fogalmaztak, hogy: ők nem minősítik valódi fegyvernek. Körülbelül ledegradálták egy gyerekjátéknak a fegyverét. Emberünk gondolom ettől a kijelentéstől jogosan megrökönyödött és szomorú is lett.

Nem adom fel!

A szomorkodás viszont gyorsan örömmé alakult át, mivel addigra országos szinten nagy visszhangot kapott a sajtóban a dolog. Egyre több ember kezdett el érdeklődni LaGana eszköze iránt, és ez hamar megrendelésekben nyilvánult meg, főleg a Vietnamban állomásozó katonáktól. LaGanaéknak sokat segített a tengerészgyalogság újsága a Leatherneck (bőrnyakú) magazin (viccesek ezek a srácok, nem?), mivel az itt feladott hirdetések által rendelték meg a legtöbben a tomit. Ebből lehet arra is következtetni, hogy a használók többsége tengerészgyalogos lehetett. Gondolom sokatoknak már leesett, hogy valószínűleg hivatalosan nagy mennyiségű katonai megrendelés nem érkezett be LaGanaékhoz, hanem a katonák egyénileg, vagy kisebb csoportokban vásároltak tőlük különböző fegyvernemektől, tehát nem beszélhetünk tényleges rendszeresítésről, talán ez meg is magyarázza, hogy miért nem találni LaGana tomahawkjaiból sorozatszámokkal ellátott változatokat, persze a tévedés jogát fenntartom!

lagana-blocking-bayonet-thrust-vietnam-tomahawk.jpg

egy kis önvédelmi bemutató

 Az "eszköz" használatban:

LaGanáéktól tehát főként a tengerészgyalogosok rendeltek, de azért bőven voltak vásárlók a rangerektől, a zöldsapkásoktól, az lrrp-től és az ejtőernyősöktől is, és a sima alakulatoknál is feltűnt.
Le kell szögeznem, hogy akik most azt várták, hogy visszaemlékezések tömkelege fogja megemlíteni a legendás tomahawk használatát harci helyzetben képekkel és videókkal illusztrálva, azokat sajnos ki kell, hogy ábrándítsam, ugyanis még a mindentudó internet nagy világában sem maradt fent bő infó, és akkori képeket is nehéz találni, videókról meg álmodni sem érdemes. Ugyanis mintha nem is létezett és nem is használták volna a Nam tomahawkot. Van pár archív kép, amelyeket lentebb majd ti is látni fogtok, de ezek között van olyan, ami mai napig vita tárgya, hogy tomahawk vagy balta van-e a használója kezében, esetleg olyan rossz a minősége, hogy alig lehet bármit is kivenni. Kivéve talán egy képet, amin jelölni is fogom, hogy hol látható az eszköz. Viszont azt is le szeretném szögezni, hogy használták vietnámban a tomahawkot, de ahogy egy eldugott külföldi fórumban jól megfogalmazta az egyik kommentelő egy kérdezőnek válaszolva (tömören):

Ne várd azt, hogy erről bármilyen infó is lesz. Használták és ennyi elég is.

Van egy hivatalosnak mondható nyilatkozat Justin Gingrich ranger kiképzőtől, hogy miért is olyan kevés az infó:

Az amerikai katonák utoljára a vietnami háború idején használták a tomahawkokat. Négyezer úgynevezett vietnami tomahawkot adtak ki a rangereknek és más különleges egységeknek. Főleg táborok felállítására, árkok ásására és a dzsungel átvágására használták őket. De a katonáknak nem engedték, hogy hazahozzák őket, amikor a háborúból hazatérek, mert a kormány úgy gondolta, hogy túl barbár és brutális lenne azokat bemutatni".

Valószínűleg a most következő eset az ami igazán rossz fényt vetett a tomhawkokra. Történt, hogy a 82. légideszant egyik parancsnoka azt adta ki parancsba, hogy növeljék az ellenség veszteséglistáját. A katonák egy része ezt úgy értelmezte, hogy akkor ők a lelőtt vietkongok és északi katonák fejeit megskalpolva és levágva, az őrjáratokból visszatérve bemutatják és pózolnak, fotózkodnak velük. Ezek a képek kitudódva óriási ellenszenvet váltottak ki az otthoniakból. És ennek következtében kobozták el a tomikat, mint ahogy Justin Gingrich is utalt rá.

Persze tudjuk jól, hogy jó pár hazajutott néhány leleményes srácnak köszönhetően, de a fentiek is közrejátszottak abban, hogy kevés az információ róluk. Szóval az a kevés, amit ki tudtam deríteni, hogy volt aki szerette, és volt olyan is aki nem. Akik nem kedvelték, azok általában arra hivatkoztak, hogy megint egy plusz felesleges eszköz és, hogy az akkori kések (Ka-Bar, Camillus és Marbles) és macséték hatásosabbak voltak. Nos mindenki maga döntse el, hogy ezzel mennyire ért egyet. Szerintem volt értelme a tominak, és nem csak dísznek meg vagánykodásból kellett oda.  Mindenesetre általánosságban elmondható, hogy kedvelték könnyű súlya, eldobhatósága és kompaktsága miatt. Elsődleges szempont persze az volt, amit Gingrich is mondott, de fogalmazhatunk úgy is, hogy azért betörtek sok fejet és megskalpoltak vele jó pár vietkong gerillát és északi katonát is, azok nagy örömére. 

Kezdem előbb a vitatott képekkel.

46a80386a1713d7f10ab6e1cc061738b.jpg

A képen egy tengerészgyalogos látható Con Thien-nél 1967-ből, amint ép eszik és közben öleli eszközét. Általában ezt a képet adja be a kereső ha a vietnámos tomahawkra keresünk rá. Sokak mai napig állítják, hogy a srác kezében egy tomahawk van, de ez téves. Eleinte még én is annak néztem, de tény, hogy ez egy tábori balta. 

 következő:

kep_1.jpg

A fotón látható katonák közül az elől haladó karja alatt (közvetlenül a könyöknél) látható egy rögzített nyél. Ezt a képet is a tomisok közé szokták sorolni, de sajnos szintén vitatható, bár szerintem lehet ,hogy az van a járőröző katonánál. Ha az, akkor egy olyan kép, ami jól bemutatja, hogy milyen környezetben használták.

És jöjjön az utolsó, ami szerintem hiteles forrásként szolgálhat:

kep_2.jpg

A fotón Peter A. Dencker százados látható az An Loc-i támaszponton teljes felszerelésben bevetés előtti pillanatban. A szabad keze alatt látható a tomahawk feje/éle. Szerintem jelenleg ez az a kép, amiről biztosan lehet állítani, hogy tomi van a katona felszerelései közt. Dencker százados a 75. ranger ezrednél szolgált, tehát különlegesként lehet alapja, hogy használta harci helyzetben a tomahawkot.

Na de milyen az eredeti?:

A tomahawkokat nem bonyolították túl, nem is nagyon kellett. A fejek 1060-as acélból, a nyelek pedig Hickory (hikoridió) fából készültek. A nyelet helyettesíteni akarták üvegszállal, de később kiderült, hogy hosszabb távon nem bírja a gyűrődést. Összesen 3800-4000 darabot gyártottak, ezek szinte mindegyike Délkelet-Ázsiába került.

Két fő változata ismert:

Az első egy teljesen sima, ebből van egy olyan verzió, hogy a nyél végére fúrtak egy lyukat, és kötöttek rá egy bőr vagy paracord zsinórt, hogy a használója könnyebben tudja rögzíteni a felszerelésére vagy a csuklójára. Ebből 500 darabot gyártottak le világos bőrtokokkal.

A másodiknál se nagy a változás, viszont jóval észrevehetőbb. Itt fogták a tomit és lefújták olívzöld színűre az egészet, főként az álcázás és a katonai használat miatt. Ebből is volt akasztóval ellátott nyél és anélkül is.

post-93122-0-84579200-1377545587.jpg

Balról jobbra: 1. és a fúrt nyelű verzió, valamint a 2. típus. Látható, hogy nem sok különbség van köztük.

Érthető okokból mind a két típus kapott egy szegecselt világos-sötétbarnás, vagy téglavörös (ritkán ezeket is lefújták olívzöldre) bőrtokot, hogy óvják a pengéket és a használóját. Ezekbe volt általában beleütve vagy festve a gyártó neve: American Tomahawk Company, és a címe: Ebensburg PA (Pennsylvania). A nyelek hossza minimálisan változhatott, de erről sincs jelentősebb infó. Beütött sorozatszámokról ugye nem tudni, mint ahogy fentebb is írtam. Léteznek LaGana által szignózott és sorszámozott darabok, de azokat szerintem utólag gyártották a kétezres években és nem sok köze van a "katonai" gyártásokhoz.

Megemlítenék még pár érdekességet: Az első, hogy a tomahawkok darabára 9.75 USA dollár volt, ami azért szerintem akkoriban sem lehetett egy vészes ár érte. Az is érdekes hogy a gyűjtők körében nem maga a tomahawk a legérdekesebb tárgy, hanem az ahhoz gyártott bőrtokok, ugyanis azok annyira elhasználódtak és eltűntek, hogyha előkerül egy, és netalán jó állapotban is van, azért képesek vagyonokat fizetni. És a legérdekesebb infó az, hogy ez az egyik legritkább fegyver a korszakból.

tomi_kepek_ollazs_1.jpg

különböző nyelek és tokok. tomi_kepek_ollazs_2.jpgnincs túlbonyolítva semmi..

A tomahawk utóélete:

Ahogy teljesítették LaGanaék a megrendeléseket, és amint a háború is véget ért, ők is lehúzták a rolót. Peter nem akarta senkinek sem átadni a szabadalmi jogokat, és ezt mondta:

A tomahawkok a vietnámban harcoló katonáknak készültek és ez maradjon is így.

Mindenesetre sok idő eltelt mire újra hallani lehetett róluk. 2000 novemberében Bobby Branton és Andy Prisco megkeresték LaGanát azzal, hogy szeretnék megvenni a jogokat és újraéleszteni a céget és a tomahawkját. LaGana belement és 2001-ben újra életre kelt a American Tomahawk Company. Sajnos nem sokkal ezután LaGana elhunyt, de szellemisége szerencsére tovább él a cégben. Ismét elkezdték forgalmazni az általa tervezett tomit Vietnam Tomahawk néven, valamint kifejlesztettek modern változatokat karbon és más anyagok felhasználásával, például a Vietnam Tactical Tomahawk-ot (VTAC), vagy a Close Quarters Combat Tomahawk-ot (CQC-T), és még sok mást, amit az amerikai hadsereg katonái az iraki és afganisztáni háborúban újra elkezdtek használni. Jelenleg ott tart a dolog, hogy rajtuk kívül megannyi kis és nagy gyártó (az United Cutlery, Cold Steel, SOG) árulja az ő másolataikat, vagy a saját fejlesztéseiket 100 dollártól a csillagos égig.

_www_breachbangclear_com_919_rmj-tactical-tomahawk-modern-manufacturing-classic-vietnamese-tomahawk.jpg

 Az itt láthatóakon kívül megannyi változat ismert

És milyen a valóságban?

Előre jelzem, hogy nem vagyok se "balta" szakértő se mindennapos használó. Szimplán gyűjteménybe, bemutatóra és hagyományőrzésre kellett a vietnámos felszerelésem egyedivé tételéhez. Fontos megemlíteni, hogy a tomahawkot Kiskun Fokos készítette. Szakértője a fokosoknak, baltáknak, fejszéknek és minden más eszköznek, szóval ezer köszönet érte!

A fej rugóacélból, a nyél pedig kőrisből készült. Teljesen alap változatra kértem, mivel úgy vagyok vele, hogy ez ad neki egy természetességet, és ha meggondolom magam, akkor simán le tudom fújni olívzöldre. Bőr tok még nincs, de ez könnyen pótolható. Ami még meglepett, hogy nagyon könnyű, így érthető, hogy miért egyszerű eldobni. Ajánlom gyűjteménybe és bemutatókra, de fontos, hogy mivel nem volt gyakori, így nem reális az sem, hogy mindenki elkezd így felszerelkezni, főleg alap gyalogos cuccokhoz azért nem ajánlanám. tomahawk_zoldsapkas_kollazs_2.jpg

Egyszerű és nagyszerű

tomi_kepek_ollazs_3.jpg

Estvan 1/7 egyedi lovassági változata, ez is Kiskun Fokos munkája.

Zárásként megemlíteném, hogy LaGana sokáig kapott hálálkodó leveleket a katonáktól, ez is bizonyítja azt, hogy egy alapból legendás fegyverből még kompaktabb és univerzálisabb eszközt alkotott.

Írta: Checkpoint Charlie

Források: wikipedia , usmilitaryknives , Robert Rogers wikipedia , tomahawk wikipedia , indiánvilág , 5mp

 Támogass minket, hogy egyre jobbak legyünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://checkpointcharlie.blog.hu/api/trackback/id/tr4616320572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Crom77 2021.04.21. 09:42:34

Kösz a posztot, érdekes volt.
Egy hasonló magyar vonatkozást hadd osszak meg. Az első világháborúban az olasz fronton harcoló 20. honvéd gyalogos hadosztálynál a a lövészárok harcokban az olaszok ellen ugyanilyen közelharci fegyver volt a "húszas", azaz 20 centis patkószögekkel átvert, fanyelű buzogány. Igen hatásosan forgatták a magyar bakák a lövészárokban az olasz katonák ellen, és amikor pihenőbe mentek, egy napot kaptak tisztálkodásra, felszerelés javítására/cserélésére, utána napi 8-10 órában jött a kiképzés, tanították őket pl. arra hogy a szűk lövészárokban, ahol nagyon meglendíteni nem lehetett a buzogányt, hogyan csapjanak karból vagy csuklóból hogy hatásos legyen. Az olaszok sokszor tiltakoztak is a genfi bíróságon ellene mert nagyon hatásos és brutális fegyver volt. Végül amikor süket fülekre találtak, az olasz főparancsnok parancsba adta, hogy ha elfognak egy magyar honvédet és buzogányt találnak nála, azonnal végezzék ki. Miután ezt Lukasich Géza, a 20. honvéd hadosztály parancsnoka megtudta, betiltotta a buzogány használatát a hadosztálynál. Ettől függetlenül a magyar katonák továbbra is használták, sőt a 20. magyar gyalogos honvéd hadosztály címerébe is bekerült, és számos akkori lövészárokban készült fotón láthatók a "húszasok" bevetésre készen.

CheckpointCharlie88 2021.04.21. 10:28:26

@Crom77: Örülök, hogy tetszett!

Hallottam az ilyen "eszközökről", de igazán nem jártam még utánuk. Az első világháborúban még elég sok ilyen fegyver volt , de érhető is, hogy miért. Köszönöm az infót, ezzel is okosabb lettem! ;)

Crom77 2021.04.21. 11:05:59

Bővebben itt a húszasról, bocsánat az előbbiben írt pontatlanságért, rosszul tudtam a neve eredetét:
www.ldm.hu/hu/blog/buzogany-a-loveszarokban
Egyébként az olaszok se voltak restek bevetni más közelharci fegyvert a lövészárkokban, ahogy a magyar katonák sem. Előkerült a kés, boxer, stb. ahol a szurony és a puskatus már nem volt használható a helyszűke miatt. Ha meg más nem volt, foggal-körömmel...
nagyhaboru.blog.hu/2015/10/21/foggal_es_korommel

CheckpointCharlie88 2021.04.21. 19:00:10

@Crom77: Úgy rémlik, hogy a nyugati fronton is előfordultak érdekességek, pl a boxeres kés amit a 2. vh-ban is használtak az amerikai ejtőernyősök. Ha ölni kell, akkor sajnos találékony tud lenni az ember.
Elolvastam mind a két cikket, érdekesek voltak főleg a debreceniekről szóló. Köszönöm ;)

Crom77 2021.04.21. 19:24:16

@CheckpointCharlie88: Szívesen. :-) Olvasgass még azon az oldalon, nagyon jó írások vannak rajta, meg eredeti első világháborús naplókból digitalizált visszaemlékezések. A második linkben a videóban sógorom látható, ő a blog fő szerkesztője (persze hobbiból), én is segítettem neki anno digitalizálásban, meg voltam is kint vele és kutató társaival a Doberdón azokon a harctereken, ahol többségében magyar katonák harcoltak.
A "ha ölni kell kell"-ről eszembe jut még egy dolog. Elolvastam digitalizálás előtt József Ágost főherceg, aki a 7. hadtest parancsnoka volt a Doberdón, visszaemlékezéseit. Ő képezte ki az első rohamosztagokat, az ún. gránátérosokat, mert hamar belátta, szemből megrohanni egy gépfegyverekkel, aknavetőkkel védett árokszakaszt olyan emberveszteséggel jár, amit sokáig nem bír el a hadsereg. Együtt érzett a katonáival. Ezért kiképeztetett először a debreceni 39-es közös gyalogezredből egy rohamcsapatot, amelyek lopva megközelítették az ellenséget, majd kézigránátokat hajigálva rájuk kiűzték onnan, harántgátról harántgátra ugrálva, és jöhettek a többiek elfoglalni az árokszakaszt. Ez annyira sikeres volt, hogy minimális emberveszteséggel nagy sikert értek el. Aztán amikor ezt József főherceg megírta a felső parancsnokságnak, ők leállíttatták vele a kiképzést, mert a bakáknak van úgyis elég dolguk. József bedühödött a fenti korlátolt barmok miatt, és folytatta rohamcsapatok kiképzését, csak erről már nem írt jelentést. A németek részben tőle tanulták el a rohamcsapatok kiképzését és taktikáját.

CheckpointCharlie88 2021.04.22. 13:00:07

@Crom77: Ismerem a blog-ot, és gratulálok hozzá mert nagyon jó. Az utóbbi pár évben kezdett el érdekelni az első világháború, meg mostanában a miskolci 10. honvéd gyalogezred. Egyszer csinálok majd egy olyan szettet :).
Jó tudni, hogy akkoriban is voltak emberséges tisztek, pedig általában az első vh-val azonosítják a rideg, gépies hozzáállást a vezetésnél. Azt nem tudtam, hogy tőlünk tanultak a németek. Itt látszik, hogy monarchiának se kellett szégyenkeznie tudásban.

Crom77 2021.04.22. 13:41:01

@CheckpointCharlie88: Hajrá! A miskolci 10-esek is harcoltak a Doberdón a 10. Isonzói csatában (a 11.-ikben is lehet, mert akkorra a románokat már elvertük), de a végére értek oda, mert addig a román fronton "nyaraltak." Az emberséges tisztről megint csak József főherceg jut az eszembe, aki többször is magát századosként feltüntetve, holott hadtest parancsnok volt, gránát és tüzérségi meg puskatűzben is rendre kijárt egyedül a lövészárkokba, hogy mindent lásson.
Hary József: Az utolsó emberig visszaemlékezése is nagyon szuggesztív és lebilincselő, aki a nagyváradi 37-es közös gyalogezred 4. zászlóaljánál volt előbb csak csak szakaszparancsok, később meg géppuskás szakaszparancsnok. Az ilyene visszaemlékezésekből van mára nagyon kevés több mint 100 év múltán, de ezek világítják meg a háború valódi oldalát.
süti beállítások módosítása