Régóta megfogalmazódott bennem, bennünk, hogyha már bemutatjuk a vietnámi háborút, akkor illene közelebb hozni az olvasókhoz a korszakot bemutató hazai hagyományőrző és gyűjtő személyeket és csapatokat, köztük magunkat is. Ezért szeretnénk elindítani ezzel az interjúval egy sorozatot, amelyen keresztül jobban megismerhettek bennünket. Elsőként a 1st Cavalry Hungarian Reenactors (First Cav) csapat két tagjával, Pistivel és Áronnal fogunk kötetlenül beszélgetni csoportjuk létrejöttéről és hobbijukról.

Meséljetek arról, hogy mikor kezdtétek el a gyűjtést és a hagyományőrzést? Hogyan kezdődött nálatok?

Pisti: Nálam ez 2018-ban kezdődött. Akkor még csak airsoftozás szinten gondolkoztunk. Összeültünk hárman, én és két másik barátom. Engem érdekelt a vietnami háborús téma és meséltem nekik is róla. Már 2016 óta benne voltam a hagyományőrzés világában. Viszont addig csak az 1848-as honvéd hagyományőrzést csináltam. Elsőre még csak az ugrott be, hogy mi lenne, hogyha csinálnánk egy ilyen vietnámi háborúval kapcsolatos amerikai oldalt képviselő airsoft csapatot. Ez volt a legelső kiindulás, és ugye ehhez kellett összegyűjteni a felszerelést és a fegyvereket.

Áron: Nekem 2020 körül kezdődött a dolog, amikor megismertem Pistit, de a vietnámi háborús témáról én is hallottam már előtte a suliban és megtetszett. Aztán én is elkezdtem gyűjteni a felszereléseket, és idővel a csapat részévé váltam. És azóta itt vagyok. :)

Mikor és hogyan alakult a csapat, illetve hány főből álltok ma?

P: Az alapításkor hárman voltunk benne. Hál' Istennek mind a három alapítótag mai napig meg van. Útközben az érdeklődő több volt, mint a megmaradt tag. Most jelenleg hatan vagyunk, így egy kisebb rajt teszünk ki.

Az elején mennyien érdeklődtek körülbelül, mennyi emberről volt szó?

P: Az alapítás évében hat fős létszám volt, illetve hárman még érdeklődtek, akik éppen elkezdték a gyűjtögetést, azonban különböző okokból fakadóan mindenki lemorzsolódott. Mást helyezett prioritásban, vagy esetleg nem érdekelte annyira, hogy velünk maradjon.

Jelenleg hat fővel vagyunk, ezt szeretnénk bővíteni, hogyha van rá érdeklődő. És egy nagyon fontos tényt szeretnék kiemelni, hogy mi nagyon sokat dolgozunk, a Table of Organization and Equipment alapján. Ez egy olyan táblázat, amiben a szakaszoknak, századoknak a felépítése beosztásokkal, fegyverekkel, rendfokozatokkal el van látva. Ezért nálunk a csapat is így épül fel. Szóval, hogyha valaki csatlakozik hozzánk, akkor nálunk is kap egy beosztást, egy hozzá járó rendfokozatot, meg a beosztáshoz járó kiképzést és fegyverzetet.

Őrjáraton.

Miért alakultatok meg?

P: Én 2015 előtt a történelemből inkább a világháborúk után érdeklődtem jobban. Idővel a napóleoni háborúk kora is megtetszett, és utána jött a hidegháború. Találkoztam egy cikkel, ahol egy magyar származású katonáról írnak, aki az amerikai hadseregben önkéntesként harcolt Vietnámban és ez felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon hány magyar szolgált ott, miért voltak ott és mit tettek. És ez hozta magával a korba illő filmeket, a játékokat, zenéket és a visszaemlékezéseket, amik által még jobban elkezdtem érdeklődni a vietnámi háborús téma iránt. Utána jött az airsoft csapat ötlete, amit az előbb említettem  és az, hogy az airsoft csapatból hogyan váltottunk át a hagyományőrző / újrajátszó vonalra, az pedig az alapján indult el, hogy rájöttünk többre is képesek vagyunk. A 48-as hagyományőrzésből már tudtam, hogy milyen is ez a világ. Arra gondoltam, hogy Magyarországon, csapat szinten nincs még ilyen vietnámi háborúsba, ezért létre kellene hozni egy ilyet.

Mi vagy ki befolyásolt benneteket, hogy elkezdjétek a vietnámi háborús hagyományőrzést és miért?

P: Igazából az, hogy érdekelt minket, valamint szerettük volna itthon a magyar embereknek is megmutatni, hogy milyen volt egy akkori katona, milyen kiképzéssel rendelkezett, milyen felszereléseket használt. 100%-ban azt nem tudjuk átadni, hogy a háború milyen volt, ami természetesen nem is célunk. Viszont az már célunk, hogy a magyar társadalomnak bemutassuk a történelemnek ezt a szegmensét és őrizzük az ott szolgált magyarok emlékét is.

Á: El lett mondva minden. :)

Miért pont a vietnámi háború fogott meg benneteket?

P: Mert ez egy olyan háború, amit nem lehet semmihez hasonlítani. Nem voltak frontvonalak, ez egy addig sohasem látott háború volt.

Á: Mert számomra ez a legérdekesebb korszak.

M60-as géppuska kezelésének gyakorlása. Nem egyszerű ezeket elfelejteni miután valaki megtanulta, de mint tudjuk ismétlés a tudás atyja.

Gondolom egy kicsit egyedibb a II. világháborúhoz képest, mert azt elég sokan űzik, ezt pedig kevesen, nem?

P: Ez nem volt szempont, hogy most hányan hagyományőrzik az országban. Főleg amikor mi ezt eldöntöttük, akkor még fogalmunk sem volt, hogy nagyjából országos szinten úgy 15-20 főről lehet szó, akik ebben mozognak. Nekünk az volt a célunk, hogy olyat alkossunk, amivel az embereknek ezt be tudjuk mutatni. Az elindulásban például nagyon sokat segített nekünk Beke Feri, Karesz (Checkpoint Charlie) meg a II. Világháborús Amerikai Katonai-Polgári Hagyományőrző RKE. Tőlük is nagyon sok olyan anyagot kaptunk, aminek a mára elért kiképzettségi szintet köszönhetjük. Hogy megnevezzek egyet, például az RKE, akik segítettek lefordítani az alaki kiképzéshez szükséges dokumentumokat, hogy meglegyenek a vezényszavak vagy a fegyverfogások is.

Kinek mi a rendfokozata, illetve a szerepe a csapatban? Miért ezt a szerepet választottátok?

P: Mikor mi megalapítottuk ezt az egészet, már akkor felmerült a kérdés, hogy kell egy parancsnok, és valahogy a többiek személyében nem is volt kérdés, hogy engem nevezzenek ki annak. Lévén ez annak köszönhető, hogy én foglalkoztam legtöbbet a témával. Én, mint rajparancsnoki beosztásban és törzsőrmesteri rendfokozatban, az én feladatom, hogy az állományt kiképezzem és "harcba vezessem". A kiképzés alatt értem például a harcászatot, az alaki gyakorlásokat, ahol a fegyverfogások elsajátítása a cél. Harcászatban főleg a rajok, a tűzcsoportok mozgatása, alakzatban való mozgás, mi a teendő rajtaütéskor, hogyan fedezzék egymást, merre vonuljanak vissza ha forró a helyzet, ezeknek az oktatása, később pedig ezeknek a gyakorlatban történő használata. Mondhatni, mint más hagyományőrző egyesületben, nálunk is a rendfokozatok meghatároznak egy alá-fölé rendeltségi viszonyt. Amíg egy rendezvény tart, amíg az egyenruha rajtunk van, ez érvényes. Van egy géppuskásunk specialista rendfokozatban. Egy gránátosunk, szintén specialista rendfokozatban. Meg van két lövészünk, az egyik közkatona, a másik őrvezetői rendfokozatban van.

Á: Én tizedes vagyok, és elsősorban az Alfa tűzcsoportot vezetem, másodsorban pedig Pistinek vagyok a rajparancsnok helyettese.

Az Alfa tűzcsoport melynek feladata kis erejű ellenség esetén a manőverezés és az átkarolás.

A Bravo tűzcsoport melynek elsődleges feladata a tűztámogatás.

P: Erre most akartam kitérni, hogy nálunk a raj két csoportra van osztva. Van nálunk egy Alfa, meg egy Bravó tűzcsoport, bár a tűzcsoport méretét még nem éri el, de a megnevezést már használjuk. Én, mint rajparancsnok vagyok a rangidős tiszthelyettes. Az Alfa tűzcsoport három főből áll, amit Áron vezet, mint tizedes. Az Alfa tűzcsoport tagja a gránátosunk, meg még egy lövész. A Bravó tűzcsoportban helyezkedik el az M60-as géppuska, annak kezelőjével specialista rendfokozatban, illetve még egy lövész, aki a géppuskást segíti, fedezi újratöltés közben, és viszi hozzá a tartalék lőszert. A csapatban az altiszti rendfokozatok (Tizedes, Őrmester) nem választhatóak, inkább kiérdemelhetők, ez esetben az egyénnek további vezetési kiképzésen kell részt venni.

Elméleti oktatás a közelharci gyakorlat előtt.

Mi a kedvenc darabotok a gyűjteményetekből?

P: Az M16-os gépkarabély, mert minden harcoló katonának ez áll a legközelebb a szívéhez, én azt gondolom.

Á: Az M16-os is elég közel áll a szívemhez, de van egy kulacs huzatom, ami nem pont fegyver, de egy katona neve rá van írva. És elég érdekesnek találom, hogy hozzám került ez a tárgy, és hogy pont egy Vietnámban harcoló katonának a neve van rajta.

Rendszeresített alap lőfegyverünk az XM16E1 és az M16A1-es gépkarbélyok.

Akkor mondhatjuk azt is, hogy ez a legértékesebb darab számodra a gyűjteményből?

Á: Igen, közel áll hozzám ez a darab.

Mi a kedvenc felszerelés-összeállításotok és miért?

P: Igazából erre elég limitált választ tudunk adni. Mi egy lovassági sorállományt jelenítünk meg, nem nagyon lehet válogatni a felszerelésekben, mivelhogy az akkoriban rendszeresített  M56-os szereléket használjuk mindannyian. Az ahhoz járó rendszeresített tártáskákat, kulacstokot, fenékzsákot, tájoló tokot, ásó tokot, magát a hámot és a pisztolytokot.

A Dzsungelben.

Gondolom valamennyire azért bele lehetett nyúlni az egyéni felszerelésbe, nem?

P: Bele lehetett viszont mi ezt nem csináljuk. Ha plusz lőszert szeretnénk vinni magunkkal, akkor vagy a claymore aknának a táskáját használjuk, vagy az M16-os lőszerekhez tartozó bandoliereket (vállszalagokat). Abban lehet módosítani, hogy a szerelék elemeit milyen sorrendben rakja fel valaki, például a tájoló tokot, ha neki kényelmesebb övön akkor nem kell a H hámon viselnie, de azért ez is módjával kell, hogy történjen, azért a fenékzsákot nyilván nem hordhatja a tártáskák helyén senki sem.

Csapatunkban megengedett az, hogy bárki egyedibbé tegye a szettjét addig amíg az korhű elemeket tartalmaz és nem rugaszkodik el a valóságtól.

Mi a kedvenc terepmintátok, és miért?

P: Mivel az olivazöld nem terepminta (:)) ezért én az ERDL-t nevezném meg a rejtőképessége miatt. És azon belül a highland változat a kedvencem.

Á: Nekem a duckhunter/beogam. Mégpedig azért, mert a koreai egységek is használták, és egyszer majd a közel vagy távoli jövőben szeretnék egy koreai tengerészgyalogos szettet összerakni.

Mi az, ami szerintetek a legértékesebb darab a gyűjteményetekből?

P: Van egy 1969-es XL-es méretű M69 repeszálló mellényem. Van egy trópusi hátizsákom és egy M7-es szuronyom, amik szintén eredetiek, egy AN/PRC-6 rádióm, ezeken kívül nagyon sok olyan felszerelési tárgyam van, tártáskák, kulacstokok, hámok, amik az M56 szerelékből vannak és eredetiek, még a háborúból valóak. Van még egy vietnámi háborús eredeti Mitchell mintás sisakhuzatom, egy eredeti pisztolytokom is. Még amik számomra nagyon nagy értéket képviselnek, az M60-as géppuska és az M79-es gránátvető.

Á: Én az M16-osmat tartom a legértékesebbnek, a fentebb említett kulacshuzatomnak inkább az eszmei értéke a nagyobb.

M79-es gránátvető és a kezelője. Hatásos fegyver élőerő ellen, és erődítésekkel szemben is.

Mi a kedvenc vietnámi háborús filmetek, és miért?

P: Kedvencet elég nehéz megnevezni. Nekem igazán mai napig nincs olyan nagy kedvencem. Én kettőt mondok úgy, hogy holtversenyben vannak. Az egyik az Oliver Stone által rendezett Szakasz, méghozzá azért, mert ennek a filmnek a hangulata magával ragadó. A film jeleneteinek nagy része olyan történéseket dolgoz fel, amivel Oliver Stone Vietnámban találkozott vagy hallott róluk. Ennek a filmnek az atmoszférája adja vissza leginkább a vietnámi háborút.  Szerintem aki jártas a háborús filmekben, én úgy gondolom, hogy ezzel egyetért. Még hogyha nem is a legjobb mert más korszakokból is vannak jó háborús filmek, de én azt mondom, hogy a vietnámi háborús érában igenis toplistás film. Amikor hagyományörzőként nézi valaki a Szakaszt, azért feltűnik neki, hogy vannak felszerelések, amik nem megfelelőek, és a filmben sajnos vannak olyan dolgok, amik nem stimmelnek. Csak hogy egy-kettőt megnevezzek. Például Barnes és Elias őrmesternek a gépkarabélya  nem korhű. Barnes őrmesternek a sisakhuzata egy macskaszemes, lefogató gumival van ellátva. Van egy jelenet, amikor a századparancsnokuk egy Y hámot hord a korabeli H hám helyett. Szóval ilyen dolgok, amik ugye kicsinek tűnnek, viszont, aki ezekben jártas, azoknak ez feltűnik.

Másik nagy kedvencem, ami holtversenyben van a Szakasszal - gondolom, nem meglepő - az a Katonák voltunk.  Méghozzá azért, mert azt a Ia Đrăng-i csatát mutatja be, amiben harcolt az az alegység is, amelyet mi megjelenítünk (1. Lovas hadosztály, 7. Ezred, 1. Zászlóalj, B Század, 2. Szakasz). A Katonák voltunkra lehet mondani, hogy kissé heroikus film, de fontos megjegyezni azért, hogy például amíg a Szakasz 67-68-ban játszódik, egy gyalogos alegységnél, ahol ugye a morál is kisebb volt, több volt a sorozott katona abban az évben, más volt teljesen a szakaszok harcértéke és megint másabb a háború elején egy légideszantos lovassági alegységnek a morálja. Ezt én szerintem a két film elég jól tükrözi.

Á: Ami jobban megmaradt bennem a Szakasz és Katonák voltunk mellett, egy kisebb költségvetésű film a Szakaszvezető. Nekem abban a filmben maga a történet tetszik, meg ahogy végigmegy egy kisebb karakterfejlődésen az újonnan odahelyezett katona, Jeff Knight hadnagy, aki egyben a főszereplő is.

Az M60-as géppuska a kor egyik legikonikusabb fegyvere volt. Jellegzetes külső, ugató hang és nehéz súly. A katonák disznónak/malacnak becézték.

Kedvenc jelenetetek ezekből a filmekből, vagy ami nagyon megmaradt?

P: A Szakaszból azt nevezném meg, mikor a falusi jelenet után a dzsungel közepén rajtuk ütnek. Mikor esik az eső, és úgy kezdődik a jelenet, hogy a Johnny Depp által játszott Lernert és  a Tony Todd alakította Warren őrmestert meglövik, és  kibontakozik egy elég heves tűzharc, amely elég realisztikusra sikerült. Most az más dolog, hogy a jelenetben Elias őrmesternek a magán akciója hagy némi kívánnivaló maga után. Persze erre is azt mondom, hogy nyilván nézője válogatja. Van, aki ezt még elnézi, és olyan is aki már szóváteszi, hogy ilyet túlélt. A Katonák voltunkból nem nagyon tudok kiemelni, ott igazából az összes ismertebb jelenet, szinte az egész.

Á: A Katonák voltunkból a kettétört nyíl, mikor légicsapást mérnek az észak-vietnámi katonákra. Ez egy elég komoly és látványos jelenet.

Fedezettűz!

Van kedvenc zenétek a korszakból? Ha igen, akkor miért pont az?

P: Amit unásig tudok hallgatni az a CCR-től (Creedence Clearwater Revival) a Run Through The Jungle. Ez nem rémlik, hogy valamelyik filmben benne lett volna, viszont én nagyon szeretem.

Á: Nekem inkább előadó, aki a vietnámi háború ideje alatt lett ismert és meghatározó. Ő nem más mint Bob Dylan. Nála nem tudok igazán egy dalt kiemelni, hanem inkább az egész munkásságát. Szeretem hallgatni a dalait.

Vannak-e más fegyvernemek és egységek, akiket szívesen bemutatnátok, és ha igen, akkor miket, kiket?

P: Nekem azért van egy jó pár impresszió, amit megjelenítek. Ugye, hogyha elmegyünk egy rendezvényre, szigorúan csak a lovasság, meg hogyha a csapat együtt van, csak a lovasság van. Mint magánszemély, viszont van egy első gyalogoshadosztályos szettem. Van a szintén lovassági mélységi felderítő (LRRP) szettem, akkor lényegében az első gyalogoshadosztályra meg az első lovashadosztályra, bármelyikre a kettő közül össze tudok rakni egy géppuskás szettet, egy lövész vagy egy gránátos szettet. Még vietkong felszerelésünk is van. Amikor megtörtént ez az átmenet, az airsoftból a hagyományőrzésbe, ott felmerült, hogy lesz majd vietkong oldala a csapatnak, de végül elkaszáltuk ezt az egészet.

Á: Az amerikaiaktól a 9. gyalogoshadosztály, dél-koreaiakból pedig a tengerészgyalogosokat. Mind a kettőt azért csinálnám meg szívesen, mert érdekes a történetük, meg a szerepvállalásuk a vietnámi háborúban.

P:  Ha olyat kéne említeni, amit később szeretnék csinálni, de azt sem csapatszinten, akkor megemlíteném a 101-es deszantosokat és a 173-as deszantosokat. A 101-eseket Hamburger Hill miatt, a 173-asokat pedig Dak To-i csata miatt. Készülőben van egy tengerészgyalogos szett is, amihez igazából már csak egy repeszálló mellény kéne. Ez időszakban a Tet offenzívát ölelné fel. A Huei és a khe sanh-i csata környéki tengerészgyalogosokat. Meg még szóban páran beszéltük lehet, hogy egy navy seal szett is becsúszik, de ez még nagyon a jövő.

Támadás!
Nálunk fontos a kézjelek használata, így ezeket is oktatjuk.

Van-e lehetőség jelentkezni a csapatotokba, ha igen, akkor mik ennek a feltételei?

P: Igen van lehetőség csatlakozni. Facebookon, vagy esetleg személyesen is megkereshetnek minket, bármilyen formában. Ha valaki szeretne bekerülni hozzánk a csapatban, azt szeretettel várjuk. Ennek feltételei, hogy minimum legyen 16 éves és rendelkezzen legalább egy alap egyenruha szettel. Ezalatt azt értem, hogy rendelkezzen egy vietnámi háború korabeli főleg eredeti vagy korrekt replika amerikai dzsungelbakanccsal, trópusi egyenruhával és hozzá a lovassági jelzéssel, M56-os szerelékkel és M1-es sisakkal. Fegyvert az elején még tudunk biztosítani, viszont idővel abból is kellene saját. Itt szóba jöhet bármilyen replika, ami korhű vagy akár hatástalanított is, értelemszerűen papírokkal. Tegyük föl, hogyha van egy M79-es gránátvetője, úgy az ahhoz járó kiképzést meg kell kapnia a csapatban, ezután megkapja a hozzá járó specialista rendfokozatot, amit a gránátosok viselnek a táblázat szerint, és bekerül valamelyik tűzcsoportba.

Kell még hozzá az, hogy az általunk szervezett kiképzésen, ahol a csapat tagjai különböző beosztásuknak megfelelő harcászati és alaki foglalkozásokon esnek át, azt el kell végezni, meg hát nem hátrány, hogyha az illető rendelkezik egyfajta háttérismerettel. Most ezt úgy értem, hogy azért nem kell történésznek lenni, de nem árt, hogyha tudja, hogy egyáltalán a vietnámi háború mikor és hol volt, és ismeri a nagyobb csatákat. Valamint, hogy kik harcoltak az egyik oldalon, illetve a másikon. Tehát szükséges egy alap tudás ahhoz, hogy egyáltalán jelentkezhessen hozzánk. Utána pedig már akarva-akaratlanul is ráragad nálunk az emberre nagyon sok olyan információ, ami később még a kiképzéseken, vagy akár egy rendezvényen a látogatók által feltett kérdések esetében szükséges lehet. Tudni kell együttműködni velünk és másokkal is. Fontos megjegyezni, hogy mi ezt ideológiától és politikától mentesen csináljuk! Tehát, akik nem bírják és akarják magukat türtőztetni és moderálni ilyen téren, azok ne is jelentkezzenek.

Géppuskás és az ő M60-asa. Nem egy könnyű jószág. :)

Mi az amin szerintetek javítani kellene a hazai hagyományőrzésben és miért?

P: Én azt mondanám, hogyha valaki szeretne a mi csapatunkban, vagy magánszemélyként vietnámi háborús hagyományőrzéssel foglalkozni, a leghasznosabb tanács, amit adni tudunk az az, hogy kutasson és tájékozódjon. Hiszen sok külföldi és hazai hagyományőrző oldalon és Facebook csoportokban is látok olyan embereket, akik egy-egy adott egységet, amit megjelenítenek, azt nem korhűen és részletesen teszik. 

Á: Ami még szerintem fontos az az, hogy az adott körülményekhez képest a higiéniai dolgokat tartsák be. Ha megnézi az ember, igen, vannak olyan képek, ahol a katonák szakállasak, viszont az egy elég nagy morál erősítő, hogyha az ember be tudja tartani a higiéniai dolgait. A háborúban is volt nagyon sokszor lehetőségük a katonáknak arra, hogy ezt be is tartsák, és ahogy látjuk, meg amilyen kutatásokat végeztünk, azt vettük észre, hogy erre oda is figyeltek.

P: Még annyit hozzátennék ahhoz amit Áron is mondott, hogy egy hagyományőrzőnek maga a felszerelése és a ruhája az 50%-át adja ki. A maradék ötven százalék pedig a háttértudása, illetve az ember, aki a ruha mögött van. Ha valaki fölveszi az egyenruhát, és úgy viselkedik, hogy az az egyenruhához nem méltó, az minősíthetetlen. Szóval ez egy olyan elfoglaltság, ahol el kell fogadni azt, hogy igenis egy komoly dolgot jelenít meg az ember, és kell hozzá a komolyság. Gondolok arra, hogyha valaki összerak egy történelmileg korhű egyenruhát, és beszéljünk bármelyik korszakról, nyilván nem úgy szeretné bemutatni azt az adott hadsereget, és az adott katonát, hogy ő közben részegre itta magát, és fetreng egy árokban.

A taktika egyszerű: Felkeres és megsemmisít!

Hogyan viszonyulnak hozzátok azok, akik külső szemlélők, és rendezvényeken milyen pozitív és negatív élményeitek voltak az érdeklődőkkel kapcsolatban?

P: Azt vettem észre, hogy a rendezvényen levő látogatók 90-95%-a ezt pozitívan fogadja. Mivel ez még viszonylag új dolog, legalábbis még vannak olyan emberek, akiknek ez a vietnámi háború eddig ismeretlen témakör volt a hagyományőrzés világában. Meg van az az 5%, akik úgy állnak hozzá, hogy miért nem magyar hagyományőrzést csinálunk, vagy a különböző jelzők, például gyerekgyilkosok, hülye amerikai fanok stb. De az emberek többsége nagyon pozitívan fogad minket.

Á: Általában a rendezvényeken érdeklődőek és elég barátságosak az emberek, ami szerintem egy nagy pozitívuma az egésznek.

P: Pozitívnak még az olyan visszajelzéseket tudnám felhozni, mikor azt mondják, hogy „Na, ilyet még nem láttam”, meg hogy „Csak így tovább srácok” meg amikor van egy hosszabb beszélgetés és történeteket kezdünk el mi is mesélni, illetve amikor rákérdeznek, hogy ezt a felszerelést mire használták, ez a fegyver hogy is működik. És azt mondják, hogy ez tök érdekes. Szóval, hogy olyan reakciót kapunk, ami az érdeklődést mutatja az iránt, amit mi csinálunk, az mindennél többet ér.

Á: Az interakció az emberekkel, amikor odajönnek akár családok, akár a korombeliek, és le lehet velük állni egy kicsit beszélgetni. Még akkor is, hogyha már aznap ezt századjára mondom el, de akkor is szerintem egy nagyon jó érzés így beszélgetni bárkivel aki érdeklődik.

Pisti és Áron az érdeklődök hada után.

Milyen rendezvényeken találkozhatnak veletek a téma iránt érdeklődők, vannak-e fix helyek, ahol mindig kint vagytok és ebben az évben találkozhatunk majd veletek valamerre?

P: Ezt úgy mondom, hogy mi 2018-ban még airsoft csapatként terveztük a megalakulást, és '19-ben jött ez a váltás a hagyományőrzés irányába. Nekünk is egy olyan időszak csúszott be, mikor jött a Covid, benne a lezárások, szankciók, stb. Úgyhogy nekünk a 2020-as évben nem is volt lehetőségünk rendezvényeken megjelenni, mivel  szinte nem is voltak rendezvények megtartva. A 2021-es évből viszont felhoznám például a HM és a hangár fesztet, vagy esetleg az Oldtimer Showt. 2022-ben szeretnénk az előbb felsoroltakon részt venni, de ahova meghívást kapunk oda megyünk. :)

A 2021-es Oldtimer Show-n.

Terveztek majd nyílt napot, hogy eljöhessenek hozzátok, akiket ez érdekel? Vannak ilyen elképzelések?

P: Ide például Áronnak a csatlakozását hoznám föl. Mert mi a '48-as egyesületben ismerkedtünk össze. Mikor mondta, hogy érdekli a vietnámos téma, nekünk volt pont 2020 októberében egy NAM-os harcászati gyakorlás és megkértem Áront, hogy jöjjön el fotósnak. Mikor kilátogatott egyből jelezte, hogy neki tetszett, amit látott, és szeretne belépni.  Ezután jött az a rész, hogy leültünk, beszélgettünk. És utána ő is elkezdett gyűjtögetni, és hamar a csapat részévé vált.
És hogyha valakit érdekel egy ilyen gyakorlórendezvény, akkor keressen fel minket, jöjjön el, nézze meg, mi szívesen várjuk.

Helyileg, személyesen hol találhatnak meg benneteket?

P: Nyárlőrinc, Kecskemét, Nagykőrös, Hetény és Dunaújvárosban is van tagunk, akit fel lehet keresni ezzel kapcsolatban.

Vannak-e olyan személyes tárgyak, amik a vietnámi háborúból nagyon tetszenek, vagy szeretnétek beszerezni?

P: Nálunk ezek nagy jelentőséggel bírnak, mert nem csak arra megyünk, hogy a kinézetünk legyen megfelelő, hanem legyenek olyan tárgyaink is amivel egyediek lehetünk. Például nálam a Hershey csoki meg a p38-as konzervnyitó nagy kedvencek.

Á: Nekem az egyik nagy kedvencem a Zippo gyújtó, vagy például az akkor használt fényképezőgépek. Ezek mind egyedivé tudják tenni a katonát.

Van-e kedvenc könyvetek ebben témába?

P: Az én kedvencem, amit ajánlani tudok mindenkinek olvasásra, az Michael Herrnek a Jelentések című könyve. Sok mindent a saját és katonák szempontjából leír. Nagyon jó képet adhat a hétköznapi katonák szemszögéből is. Egy kis érdekesség, hogy a könyvben tengerészgyalogosok vannak, és az általunk bemutatott lovasságot ők például eléggé rühellték. :) Nagy kedvencem értelemszerűen a Hal Moore által írt és később megfilmesített Katonák voltunk is.

Á: Nincs. :) Viccet félretéve az Osprey Publishing és az amerikai hadsereg akkoriban kiadott könyvei. Vagyis minden, a témában kiadott szakirodalmi könyvek.

A vietnámi háborús hagyományőrzésen kívül van-e még olyan, amit szeretnétek csinálni, vagy tervben van esetleg?

P: Engem egy ideje egyre jobban érdekel a délszláv háború, és azon belül a horvát oldal. De ezt inkább házon belül csinálom, és nem szeretném vinni bemutatókra.

Á: Mindig is érdekelt a Római Birodalom, annak a felépítése, rendszere és a légiók. Emellett még érdekel a Bizánci birodalom és a középkor, de ez egy nagyon távoli koncepció. Remélem, hogy egyszer majd meg tudom valósítani.

Mit üzennétek azoknak, akik most szeretnének belevágni a gyűjtésbe és hagyományőrzésbe?

P: Akik csak a gyűjtésbe szeretnének, azoknak azt mondom, hogy minél hamarabb, mivel, hogy sosem lehet elég korán elkezdeni. :)
Akik a hagyományőrzésbe szeretnének belecsöppenni, akár a mi csapatunkban, akár tőlünk függetlenül, nekik azt tudom mondani, hogy bátran merjenek belekezdeni, és járjanak utána a különböző dolgoknak, olvassanak visszaemlékezéseket, szakirodalmakat. és ezekből tájékozódva kezdjék meg ezeket a munkálatokat, amik kellenek ahhoz, hogy valakiből jó hagyományőrző lehessen, tanulják meg kezelni és értékelni a kritikát.

Áron te mit üzennél?

Á: Szerintem a törzsőrmester úr ezt nagyon szépen elmondta, és nekem hozzáfűznivalóm ilyen szempontból már nincs. :)

Köszönjük. :)

A 1st Cavalry Hungarian Reenactors közös kiállítása Beke Ferenccel a Sármelléki hangárfeszten.

Készítette: Checkpoint Charlie