A Különleges Erők megkülönböztető karjelvénye (Shoulder Sleeve Insignia (SSI)) jól ismert az Egyesült Államok hadseregében és a világon is, de az eredete már kevésbé.
Tehát itt az ideje, hogy alaposabban górcső alá vegyük ezt is. 

Az 5. Különleges Műveleti Csoport (5th Special Forces Group) katonái a dél-vietnámi Bien Hoa városánál lévő Charles E. (Snake) Hosking táborban.

A Különleges Műveleti Csoport (KMCS) már az 1952-es megalakulása óta (ekkor hozták létre a 10th Special Force Group-ot) egyedi szimbólumot, emblémát keresett, hogy megkülönböztesse magát a hadsereg többi egységétől. A legismertebb szimbólumuk a sokak által ismert zöld sapka vagy zöld barett (Green Beret) lett. Viszont ez a cikk a különleges erők másik fontos jelképről fog szólni, a karjelvényükről.

Réges-Régen:

Aaron Bank ezredes volt a Zöldsapkások első parancsnoka, a második világháború idején szolgált a Stratégiai Szolgálatok Hivatalának (OSS, a CIA elődje) a különleges műveletek csoportjában, valamint parancsnoka volt a Jedburgh Packard csapatnak, Laoszban pedig a Raven csapatnak. Szóval nem volt kezdő, az Egyesült Államok katonai berkeiben mai napig nagy tiszteletnek örvend, 2004-ben hunyt el 101 éves korában.

Aaron Bank ezredes harcolt a második világháborúban,
Franciaországban és Laoszban az OSS szolgálatában.

Ez időtájt az OSS-nek nem volt hivatalos karjelvénye (volt egy lándzsahegy alakú, de azt soha nem hagyták jóvá), így a hadseregtől az OSS alá vezényelt deszantos kiképzést kapott katonák az Airborne Command (Légideszant Parancsnokság) felvarróját hordták a bal karjukon. Miután Bank létrehozta a különleges műveleti csoportját (10th Special Forces Group (SFG)), azt a Pszichológiai Hadviselési Központba tagolták be, amihez sok, volt OSS-es veterán is csatlakozott. Ezeknek a veteránoknak a többsége az OSS Különleges Műveleti csoportjánál (Special Operations (SO)), vagy az operatív törzs (Operational Group (OG)) részlegeiben teljesítettek szolgálatot és a háború alatt deszantos képesítést kaptak. A különleges erők létrejötte és kiképzése felkeltette a világháborúban harcolt ejtőernyősök és a feloszlatott Első Különleges Szolgálati Erő (First Special Service Force) veteránjainak figyelmét. A háború alatt már találkoztak a Légideszant Parancsnokság felvarrójával a Légideszant és Vitorlázórepülő iskolás éveikből, így ezt a felvarrót átvették az újonnan alakuló 10. különlegesek mielőtt 1953-ban áthelyezték őket Nyugat-Németországba. Mivel a felvarró már összeköthető volt egy másik szervezettel, a különleges erők katonái hamarosan saját címer után néztek.

Herbert R. Brucker százados, a 10. különlegesek egyik alapítótagja 1952-ből.
A bal vállán látható a Légideszant Parancsnokság felvarrója, valamint a zubbonya gallérján az alegységjelzés, amelyet eredetileg a 10. Gyalogezredtől "vettek kölcsön" a 10-esek.

A Zöldsapkások első jelvénye még nem karjelvény volt. Eleinte ovális anyagra varrták vagy tűzték az ejtőernyős „szárnyakat”. Ezeknek a Wingseknek a története a 2. világháborúig vezethető vissza, ahol az ejtőernyős és vitorlázós katonák egységenként eltérő színű ovális anyagokra rakták a jelvényeiket.  Ezeket a felvarrókat viselő katonákat eliteknek tekintették, és a különleges erők katonái is ilyen megkülönböztetést akartak. 1952. augusztus 20-án Bank ezredes kérvényt nyújtott be a Hadügyminisztériumnak, hogy engedélyezzenek egyedi háttérszínű ovális alapot a Zöldsapkásoknak. Ezt a minisztérium jóvá is hagyta 1952. szeptember 19-én.

Baloldalt fentről lefele: 11. Légideszant Hadosztály ovális felvarróján ejtőernyős ugró jelvény. Alatta a 327. Vitorlázó Gyalogezred felvarrója és a vitorlázó jelvény.
Jobboldalt fentről lefele: 77. KMCS, alatta pedig a 10. KMCS felvarrói.

Mikor 1953 szeptemberében a 10. különlegesek zöme áttelepült Nyugat-Németországba, a Fort Braggben megmaradt Zöldsapkásokból megalapították a 77-esek (később 7-esek) keretét.  Bár már nem tartoztak a 10-esekhez, de mégis azok ovális felvarróját viselték. 1954. elején a 77-esek ideglenes parancsnokát, Jack Shannon alezredest Edson Raff ezredes váltotta. Raff ezredes viszont úgy gondolta, hogy kell egy saját ovális felvarró az egységének, így 1954. március 23-án kérvényezte, hogy a felvarró színei egy átlós sárga csíkból és egy kékeszöld háttérszínből álljanak, és ez legyen a megkülönböztető jelzése a 77-eseknek. Ezt a Hadügyminisztérium jóvá is hagyta 1954. június 16-án, de ez továbbra se volt kielégítő a katonák számára. Érdekesség, hogy egy nagyon rövid ideig (52-55-ig) a 10. KMCS Németországban a Hetedik, a 77-esek katonái pedig (53-55-ig) Fort Bragg-ben a Harmadik Hadsereg felvarróját használták kék-fehér airborne ívvel.

Jack T. Shannon alezredes volt Bank ezredes parancsnokhelyettese a 10. különlegeseknél Fort Braggben, és később a 77-esek ideglenes parancsnoka lett. A második világháborúban az OSS soraiban részt vett a szövetségesek Bergamotte küldetésében, és harcolt Burmában a 101-es osztagban. Látható, hogy a sapkáján hordja az ovális felvarrót és a jelvényt.

Edson Raff ezredes, a 77-esek parancsnoka.
Ő vezette az 509. (Geronimo) Ejtőernyős Gyalogos Zászlóaljat,
mikor 1942-ben a Fáklya hadműveletben bevetették őket Észak-Afrikában.

John W. Frye százados a 77-esktől benyújtott egy tervet, amelyet a hadsereg 1955. augusztus 22-én el is fogadott, és ezt még abban az évben az Egyesült Államok Heraldikai Intézete is hivatalosan jóváhagyta, tehát a százados emblémáját használják mind a mai napig.

John W. Frye százados terve.
A bal alsó sarokban látható, hogy 1955. augusztus 19-én adta be,
amit a hadsereg 22-én el is fogadott.

A képeken Gordon Shearer őrmester (majd főtörzsőrmester) bizonyítványai láthatóak, amiket az 10. KMCS-től kapott. Az első 1956-os kiadás, amelyen jól látható, hogy még a légideszant parancsnokság címerét használják. A következő évben kapott bizonyítványon viszont már ott van a ejtőernyős jelvény, és a különlegesek kezdetleges karjelvénye, amin az airborne ív még nem azonos az 58-ban jóváhagyottal.

A jelvény kialakítása

A nyílhegy alakú háttér az amerikai indán harcosokra utal, valamint azok ravaszságára és lopakodási szakértelmére. Ez a szellemiség és forma inspirálta a Első Különleges Szolgálati Erőket (Fekete Ördögök) és a Zöldsapkásokat is. Továbbá hozzáköthető még a magasan képzettség.

A felfordított rohamtőr-kés a 2. világháborúban használt Fairbairn-Sykes tőrt ábrázolja, amit a Brit kommandósok és az OSS tagjai használtak, valamint ennek egy átdolgozott változatát, a V42-est a Fekete Ördögök. Ez a tőr a különleges erők műveleteinek nem szokványos természetét jelöli.

A három villámlás pedig azokat a képességeket takarja, hogy gyorsan bárhol és bármikor bevethetőek: földön, vízen és levegőben. 

A kékeszöld és sárga/arany színek az önállóságot és az egyéni kezdeményezést jelentik.

Néhány kísérletezés után az airborne felvarróívet/tab-ot – kékeszöld alapon sárga felirat – a felvarró szerves részévé tették. Végül 1958. november 20-án úgy döntöttek, hogy a fekete alapon sárga airborne ívet használják 4-5 mm távolságra a főemblémától. 1983-tól rendszeresítették a kék alapon sárga és a tompított Special Forces ívet.

Egy kis érdekesség, hogy a nyílhegy alap (kicsit karcsúsítva) és a tőr visszaköszön a Delta Force karjelvényéről is.

A karjelvény felépítése.

És kik használhatják?

A felvarrót eredetileg csak az aktív szolgálatot ellátó különleges erők személyzete használhatta.  Ez problémákat okozott a hadsereg tartalékosainak és a Nemzeti Gárda különleges egységeinek is. Figyelembe vették, de nem került jóváhagyásra, hogy a tartalékosok és a Nemzeti Gárda viselhesse ezt a felvarrót, még ha azt különböző háttérszínűre is változtatták volna, mint az aktív szolgálatot teljesítő egységek. A Hadügyminisztérium viszont 1960. március 2-án megoldotta a problémát. A különleges erők felvarróját az összes speciális különítmény viselheti. 1989-ben megalakult az Amerikai Hadsereg Különleges Erőinek Parancsnoksága (U.S. Army Special Forces Command), és alapszimbólumként átvette a felvarrót.

A különleges erők katonái így felismerhetővé váltak az új jelvényükről.  Profizmusuk világszerte inspirálta más nemzetek katonáit is.  Erre kitűnő példa a KMCS archívumában talált fénykép, mely az 1968-ban Taiwanon tartott Former Champ közös hadgyakorlaton készült. A képen egymás mellett láthatóak a Kínai Köztársaság és amerikai különleges erők emblémái. Észrevehető, hogy a taiwani különlegeseket az őket kiképző amerikaiak karjelvénye inspirálta és tiszteletből leutánozták azt.

Tábla az 1968-ban Taiwanon tartott közös Former Champ hadgyakorlatról.
Jól látható, hogy a Kínai Köztársaság különleges erőinek emblémája nagyon hasonlít az amerikaira.

A Zöldsapkások és a taiwani különlegesek emblémája.

Vietnámi szál

Mivel a blog főként a vietnámi háborúval foglalkozik, így kicsit kitérnék erre a részre. A Zöldsapkások az elsők között jelentek meg Dél-Vietnámban, így az egyenruháikra felvarrt karjelvény is egy idő után beleivódott a köztudatba. Az első pár évben a korai egyenruháikon még látható, hogy a színes felvarrót hordják, ezt az 1966. után rendszeresített tompított (olivazöld-fekete) változatra kezdték lecserélni. Emellett a dél-vietnámi textilipar is kitermelte a maga változatait. Sajnos ezen felvarrók (nem csak a Zöldsapkásoké) sokszor gyengébb vagy borzalmas minőséget képviseltek, egy-két ritka kivételtől eltekintve, amiknek gyártásánál figyeltek arra, hogy kövessék az eredeti amerikai (vagy japán) gyártású felvarrók színvonalát. Ezek a karjelvények általában kisebb gyárakban vagy párszemélyes varrodákban készültek. De az is előfordult, hogy kézzel varrták őket a déliek, sőt volt, hogy az amerikai katonák. Mindezek mellett eléggé elnagyoltak voltak, plusz az anyagok színhelyessége se volt pontos, tehát mondhatni, hogy végigjárták a színskála összes árnyalatát. Személy szerint én nem rajongok a déli vagy kézzel készült felvarrókért, de az tény, hogy ezekkel is egyedivé lehet tenni az egyenruhánkat. Egyszer majd bővebben bemutatom ezeket a "gyönyörűségeket".

Dél-vietnámi gyártmányok, és ezek még a jobbaknak nevezhetőek.

Visszatérve a karjelvény használatához:

Az igazság az, hogy ez egység, parancsnok és ember függő volt, hogy lecserélték-e vagy nem is varrták fel. A háború előrehaladtával az volt a jellemző, hogy a bevetésekre használt gyakorlókra nem mindig varrták fel, így elkerülve azt, hogy az ellenség beazonosítsa őket. Bár kivételek is akadtak bőven (a reguláris erőknél is). Volt, hogy büszkeségből a színes változatú egységjelvényeket direkt felvarrták és a nevüket nem, vagy a us army-t se. De, olyan is előfordult, hogy a színeset és tompítottat (us army, név, egység stb) kombinálták a ruháikon. Nagyon érdekes, fura és vitatott téma ez, így azt tudom tanácsolni kezdő hagyományőrzőknek, hogy érdemes alaposan utánajárni képeken és videókon keresztül évek és egységek szerint, hogy miket érdemes felvarrni a zubbonyra és mit nem. Bár különleges szett összerakásánál a legkevésbé problémás megoldás, és egyben a legjobb is, ha nem rakunk fel semmit a zubbonyunkra, és csinálunk mellé egy, a táborban használt változatot, amire meg szépen felrakunk mindent, ahogy kell. Kivételek ez alól a korai (főleg a 61-65 körüli) tanácsadó (advisor) ruhák.

És egy másik fontos dolog: Ez a cikk más részén is meg van említve, de azért inkább nyomatékosítanék. A háborúban még nem használták a Special Forces ívet/tab-ot, azt 1983-ban hagyták jóvá!


Végszóként: A különleges erők jelvényei és egyéb szimbólumai fontos azonosítók, amelyek egy katonát egy elit szervezettel tudnak összekötni. Sokan felismerhetik a különlegesek egyedi jelvényeit, de kevesen ismerik azok történelmi hátterét. Jelvényeik története éppúgy részesei a különleges erők örökségének, mint műveleteiknek. Remélem, hogy ez az írás segített egy kicsit eligazodni ebben az érdekes "világban".

 
A felvarró különböző változatai.
Felső sor balról jobbra:
ACU változat (jelenleg is használt), 58 előtti kék airborne ívvel, 58 utáni hivatalos, zöld-fekete tompított, egyedi sivatagi színű.
Alsó sor balról jobbra:
dél-vietnámi készítésű eltérő szegéllyel, két öbölháborús: sivatagi és hatszínű (chocolate chip), dél-vietnámi kisipari tompított.

Fordította és átdolgozta: Checkpoint Charlie

Források: The Special Forces Patch History , United States Army Special Forces wiki , Guide to United States Army Special Forces Insignia 1952-1987.

 Támogas minket, hogy egyre jobbak legyünk!